Fekszem az ágyamban, és nyugisan alszom, amint érzem, ahogy a nap sugarai a szemembe világítanak. Ezt érezve elfordultam a másik oldalamra, és aludtam tovább…legalábbis aludtam volna, ha 2 perccel később, nem szólal meg az ébresztő, és nem kéne suliba mennem. Remek.Egy újjabb unalmas hét, újjabb unalmas órákkal, diákokkal, akiknek a többsége nem tudja hova tartozik. Egyedül a legjobb barinőm miatt, Sarah miatt , aki mindig, minden nap megnevettet, és mindig bearanyozza a napomat…

 

   Az ébresztőóra keltette zaj hallatán, muszáj volt felkelnem, bár egy csöpp kedvem sem volt hozzá. Feltápászkottam az ágyamból, felvettem a mamuszomat, a hálóingemet, és leballagtam a lépcsőn. Az átlagos reggeli látvány fogadott. Anya a konyhában ül, és eteti a kishúgomat Maddi-t,  az öcséim, mint mindig már végeztek a reggelivel, és a kisautóikkal játszanak, Apa pedig az újságot olvassa, egy csésze kávéval a kezében.

 

Odamentem a konyhapulthoz, és nekiláttam a reggelim elkészítéséhez, ami nem volt más, mint zabpehely. Anya már csak így hívja.: *a lusták reggelie*

 

Elővettem egy kis, mély tányért a tejet, a pelyhet, és elkészítettem.

 

-Hé, Chrissy csinálj nekem kakaót. - szólt hozzám az egyik öcsém.

 

-Dehogy csinálok, csinálj magadnak. - mondtam flegmán.

 

-Chrissy légy kedvesebb az öcséddel. - mondta anya, utasító hangon.

 

Ezután leültem, és megettem a reggelimet, majd felmentem az emeletre elkészülni, a suliba. Zuhanyoztam, hajat mostam, felraktam a sminkem, fogatmostam, felöltöztem, ezután ismét leballagtam az emeletről, és az ajtó felé vettem az irányt.

 

-Sziasztok. - köszöntem el a többiektől, majd a buszmegállóba sétáltam.

 

  

 

   Egy kisebb fuvallat miatt összébb húztam a dzsekim cibzárját, majd egy alakot véltem felfedezni, ahogy éppen közeledik felém. Ahhww, még a lélegzetem is eláll, hogyha meglátom őt. Niall volt. Együtt járunk fizikára, sőt még mellette is ülök. Ahogy hozzám szól, néha NAGYON zavarba jövök. És ezen néha még ő maga is kuncog.

 

 

 

   -Szia. -  köszönt rám.

 

-Szia. -  Őszintén szólva, nem igazán tudtam, hogy most mit is mondjak….

 

-Hogy vagy? - kérdezte.

 

-Háát,  jól köszi…..-mondtam. - És te?

 

-Megvagyok. - vonta meg a vállát.

 

….Néhány másodpercig csond lett, csak az autók zaját lehetett hallani, és a tobbi embert, akik a hátunk mogott susmutoltak.

 

 

 

Végül megérkezett a busz, és felszálltunk rá. Niall nagyon udvarias volt, előre engedett mindenkit, majd utolsónak szállt fel. Leültem egy 2 személyes helyre, az ablak mellé, majd Niall felém kozelített, majd megszólalt.:

 

 

 

-          Leülhetek?. - mosolygott.

 

-          Hát omm…persze.- mondtam, majd megvontam a vállam.

 

 

 

-          Koszi. - mondta, majd leült mellém.

 

 

 

 Nem sok szót váltottunk egymással, míg a buszon ültünk.

 

      Mikor a busz megállt, és leszálltunk róla, Niall szállt le róla előbb, majd az ajtóban visszafordult, és a kezét nyújtotta felém és lesegített a buszról, és ez nagyon aranyos gesztus volt tőle.

 

 

 

    Bementünk a suliba, majd én megálltam a szekrényemnél, és kivettem belőle azt, ami kell mára és bementem az első órára, és miután annak vége lett, a tobbit is végig szenvedtem…

 

 

 

        Huh, végre vége a sulinak, mára ennyi pont elég is volt.. Elindultam haza gyalog, mikor hallottam, hogy valaki utánam kiabál. Megfordultam, és szembe találtam magam Niallal.

 

 

 

 - Igen? –kérdeztem érdeklődve.

 

- Haza kísérhetlek? Én is arra megyek amerre te, és legalább így egyikünk sem fog unatkozi az úton…. – mondta, majd egy apró mosolyt villantott fel az arcán.

 

- Háát….. – mondtam habozva, bár nem tudom miért, hiszen nagyon is akartam, hogy haza kísérjen…

 

-Na kérlek… - kérlelt.

 

-Oké, legyen. – egyeztem bele.

 

 

 

    Elindultunk, majd 1-2 percig csendben sétáltunk egymás mellett, mire Niall megtorte a csendet.:

 

 

 

 - Milyen volt a napod? – kérdezte

 

-Hát, fárasztó. –válaszoltam. – És neked?

 

- Hát nem egészen tudtam koncentrálni… - mondta, majd rámnézett. – Valakire folyton gondolnom kellett… -

 

Hát persze..biztos van egy lány, aki tetszik neki... Hiszen a suliban minden második lánynak szebb alakja van, és szebb nálam….

 

-Értem… - mondtam kissé csalódott hangon.

 

 

 

 

 

Niallal, még egy csomót beszélgettünk, és rohogtünk az úton.  Egyszer csak érzem, ahogyan Niall keze az enyémet érinti, majd egyre tobbszor teszi ezt, és végül megfogta a kezem, és osszekurcsolta ujjainkat. Ilyenkor hevesen kezdett verni a szívem, nem tudtam, hogy mit csinaljak, majd végül inkább nem csináltam semmit, hiszen ez egyáltalán nem volt ellenemre…

 

 

 

   Majd elértünk a házunkhoz.:

 

 

 

     -Hát, én itt lakom.. – mondtam, majd megálltam. Niall is megállt, nézte 1-2 másodpercig a házat, majd  elém állt, és mind a két kezünket osszekurcsolta.

 

 

 

   -Hát, jó szerintem innen már betalálsz… - mondta nevetve.

 

  - Igen… - mondtam én is nevetve. -  Én…koszonom, hogy eddig elkísértél. – jelentettem ki mosolyogva, és gyonyorű szép kék íriszeibe néztem.

 

 

 

  -Nagyon szívesen… Szerintem ezt máskor is megísmételhetnénk… - mondta majd ő is a szemembe nézett.

 

 

 

Ilyenkor kuncogtam egyet halkan, majd a foldre néztem, félénken.

 

 

 

  - Hát, akkor én most megyek. Szia Cat. – mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra, és elengedte a kezeimet.

 

 

 

Ezután, bementem a házba, és feltrappoltam az emeletre. Mikor felértem a szobámba, hanyagul ledobtam a táskámat a szoba egyik sarkába, és eldőltem a hátamon az ágyra, és csak néztem a plafont, és átgondoltam a korülbelül 5 perccel ezelőtti torténteket. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már kezd sotétedni, és Anya a folszintről kiabál fel nekem, hogy mennyek le vacsorázni. Ezért gyorsan, hogy ne jojjon rá, hogy eddig egész végig mióta csak hazajottem henyéltem az ágyon, gyorsan felkaptam egy mackó nacit, egy itthoni pólót, és a mamuszomat, majd leballagtam a lépcsőn, egyenesen az asztalhoz. Leültem, majd nekikezdtem a vacsorának.

 

 

 

- Gyerekek? Milyen volt a napotok? – kérdezte anya az ocséimtől, és tőlem. Az ocséim persze azt mondták, hogy semmi, de biztos tortént veluk valami..biztos kidobtak egy ablakot, egy kaviccsal, vagy egy labdával, esetleg pukipárnát raktak a tanári székre, vagy valami hasonlókat…

 

 

 

- És veled Chrissy? – most tőlem kérdezte anya. – tortént valami érdekes?

 

- Nem, nem tortent semmi… -nem nagyon szeretném elmesélni anyának, és az ocséimnek, hogy egy fiu kézen fogva kísért haza, és mikor ideértünk, egy puszit nyomott az arcomra….

 

 

 

- Jaj persze, akkor ki volt az a srác a ház előtt, akivel smaciztál? – kérdezte az egyik ocsém. Remek. Most hallgathatom anya idegesítő kérdéseit, hogy *mi a neve?* *mikor mutatod be nekunk?*. És most nem fog békén hagyni egy darabig…

 

- Egy fiú? Itt volt veled egy fiú? És ki az? – kérdezte érdeklődve anyám…

 

-Nem érdekes, csak barátok vagyunk.. – mondtam, remélve hogy ki tudom vágni magam.

 

- Akkor miért pusziszkodtatok odakinnt? – kiváncsiskodik anya – a barátok nem szoktak csak úgy pusziszkodni.

 

- Nem pusziszkodtunk mi sehol sem….. Koszonom a vacsorát, nagyon finom volt… - mondtam, majd felálltam az asztaltól, és ismét felmentem az emeletre. Elmentem zuhanyozni, fogatmosni, és átoltoztem pizsire. Leültem az ágyra, az olembe raktam a LapTop-om. Olyan 10-20 percet kockulással toltottem, amikor egyszer csak egy csattanó hangot hallok az ablakomnál. Gondoltam, csak egy madár, nem érdekes…Majd egyre tobbszor hallottam, a hangot, ezért felkapcsoltam a villanyt, és az ablakomhoz siettem. Amikor kinéztem, megláttam Őt. Niall kavicsokkal dobálta az ablakomat, hogy felkeltse a figyelmemet. Kinyitottam az ablakot, és kihajoltam rajta. Onkéntelenul, is elmosolyodtam, és aprókat kuncogtam, mikozben ő már ledobta a kezében lévő kavicsokat a foldre.

 

 

 

   -Na miaz? Szőke hercegeset játszunk? – kérdeztem nevetve.

 

  - a Herceg házhoz jott Hercegnő… - mondta, pimaszul mosolyogva, majd egy szál rózsát húzott elő a háta mogül. Nagyon meglepett ezzel az egésszel, nem tudtam hova rakni a torténteket.

 

  -Na lejosz még ma? – kérdezte Niall.

 

  - Tessék? Most? De hát éjszaka van. És mi van, ha meglátnak anyámék? – mondtam. Te jó ég…. Niall komolyan azt akarja, hogy lemenjek hozzá?

 

 - Lehengerlő a megfigyelő képességed Cica, igen éjszaka van. És nyugi már, nem fognak meglátni, ha nem a bejárati ajtón josz ki…

 

 - Akkor meg hogyan?  - kérdeztem flegmán, majd hirtelen leesett, hogy mire akar kilyukadni… - NEM…..nem nem nem és nem… biztos, hogy nem fogok kiugrani az ablakon… - mondtam tiltakozva. Egyáltalán nem volt kedvem kiugrani az ablakon, ugyanis egy kisseb tériszonyom van…

 

- Háát, pedig nincs más megoldás… -mondta Niall kuncogva. Nem tudtam mit tegyek, hiszen persze, hogy le akartam menni hozzá, de mi van ha meglátnak? Akkor viszont rohadt nagy bajba kerülnék…

 

 

 

   Végül, vettem egy bátorságot magamon, és kezdtem szép lassan kimászni az ablakon. Mivel az emeleten voltam, ez kisebb-nagyobb gondot jelentett, hogy kiugorjak… Mielőtt még neki álltam volna kimászni az ablak párkányra, gyorsan átvettem valami rendes ruhát, nehogy már pizsamába rohangáljak az utcákon…

 

 

 

- Oké, de ha valami bajom esik, akkor kinyírlak. – mondtam, majd Niall hangosabb kuncogásba kezdett.

 

- Mi olyan vicces? – kérdezem flegmán, mikozben, meg próbáltam kimászni az ablak párkányra.

 

- Szornyű, mennyire hisztis vagy… - mondta nevetve a szőke herceg. Végre sikerült felmásznom az ablak párkányra, de sajnos megcsúztam, és egyenesen Niallre estem rá…Szerencsére nem voltam annyira magasan, szóval egyikünknek sem lett komolyabb baja.

 

 

 

   Mivel Niallre estem, nem fájt annyira hogy a foldon kellett volna maradjak.. Gyorsan felálltam, és nevetve segítettem Niallnak a felállásban.

 

 

 

   -Jajj nagyon sajnálom, ugye nem esett bajod? – mondtam aggódóan,, mégis nevetve, mikozben felhúztam a foldről.

 

   -Semmi baj, a bordám már amúgy is sérült volt… - mondta flegmán, de nevetve. Mikor mind a ketten sikeresen felálltunk, Niall átadta a makk egézséges, és sérülésmentes rózsát.

 

 

 

 -Koszonom… - mondtam, mosolyogva, és mélyen a szemeibe néztem.

 

 - Nagyon szívesen…. – válaszolta, majd kezeivel korbefonta a derekamat, és lassan hozzáérintette az ajkait az enyéimhez. Eloszor, nem tudtam, hogy most erre hogyan reagáljak, de aztán gyorsan észbe kaptam, és viszonoztam a csókot. Niallal, még egy pár órát sétálgattunk, és kozben beszélgettünk, nevettünk. Ekozben, jobban meg is ismertük egymást, és ezáltal még szimpatikusabbak lettünk egymásnak… Mikor visszaértünk a házunkhoz, Niall adott egy *Jó éjt*, és egy *Szeretlek* csókot, majd halkan besurrantam a házba. Igazából nem tudom, hogy most Niallel, most együtt vagyunk e, vagy csak puszta barátság van kettőnk kozott….ki tudja…majd ez is idővel kiderül…. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kérj te is rovidsztorikat, vagy +18-as torténeteket. Erről, hosszabban az *Elérhetőségeim* fülecskében olvashatsz:} xoxo.

 

Oldal: I. fejezet.- Hercegnő szerepében {Niall Horan}
Helloka:} - © 2008 - 2024 - onedireectionblogs.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat