Tegnap volt az egész hercegnősdi dolog, hogy Niall az ablakom alatt várt egy szál rózsával a kezében. Anyáék semmit nem tudnak az egészről, és nem is szándékozok nekik elmondani semmit. Meg kell, hogy mondjam, eléggé aggódtam, hogy akárki is észrevesz, aki ismer valamelyikünket, és esetleg valahogy anyáék fülébe jut, de most már valahogy nem annyira érdekel… Orültem a tegnap estén torténteknek. Álmaim pasijával toltottem, amit soha nem gondoltam volna…Miután visszasurrantam a házba, gyorsan felszaladtam az emeletre a szobámba, és senkinek nem meséltem semmit. Visszaoltoztem pizsamára, és lefeküdtem aludni.

 

    Másnap reggel, ismét az ébresztőóra, igen irritáló hangjára keltem fel. Lementem reggelizni, és utána elintéztem a reggeli dolgaimat, mint feloltozni, zuhanyozni, mosakodni, fogat mosni, és elindultam a buszmegállóba. Ahogy kiléptem az ajtón, megláttam Mac-et, ahogy a lépcsőnkon ücsorog, hátán a hátizsákja, és a telefonját nyomkodja.

   -Szia. – mondta Mac, mikozben felállt a lépcsőről, majd megolelt.

  - Szia. – mondtam értelenül. – Mit keresel itt?

  -EZT MEG HOGY ÉRTSEM?? – tipikus…Mac mindig mindenen konnyen hiszti rohamot kap, ha nincs is koze a dolognak, a gúnyolódáshoz….

 -Úgy értem, miért jottél elém?

- Ja értem… - mondta Mac, és felmosolyodott.

-Szóval? – kérdeztem, érdeklődve

-Mi az? – kérdezte Mac értetlenül…Hát igen..Mac cuki meg minden, de néha kicsit értetlen… de attól még nagyon szeretem

- Miért jottél elém?

- Óh, tényleg…csak látni akartalak..Nagyon rég beszéltünk… - Hát igen, elég régen…ropke 24 órával ezelőtt…

- Mac, nagyon kedves vagy, de nekem mennem kell a…

-Ki volt az a fiú? – vágott bele a szavamba, és kérdezte hadarva.

-Milyen fiú? –kérdeztem tőle. A francba…Mac látott minket éjjel?

-Tudod, akivel tegnap éjje…. – ekkor befogtam a száját, és arrébb vonszoltam a házunktól.

- Figyelj Mac…az a fiú, egy nagyon aranyos srác, és igen tegnap éjjel elmentem vele sétálni, de semmi tobb nem tortént… -mondtam – És kérlek Mac….erről ne beszélj senkinek oké?

-Persze, persze, na és? ki volt az a srác? – mosolyodott el

- … - elmosolyodtam – Niall… - mondtam, pimaszul kuncogva, mire ő is elnevette magát. Tudta, hogy ki az, mivel néha-néha együtt mennek haza busszal.

-Ohh, jon a buszom mennem kell. – mondtam neki mosolyogva, megoleltem, majd a buszmegálló fele vettem az irányt. Amikor odaértem, a szememmel keresgéltem Niallt, hogy merre van, és meg is találtam. A tomeg másik felén volt,és ahogy láttam, ő is engem keresgélt, de ő még nem hiszem, hogy rámtalált..Ezért óvatosan át somfordáltam a háta mogé, és megijesztettem.:

 

    - Bú.-. ijesztettem meg, de ahogy láttam, ő nem igazán ijedt meg. Ezután megfordult, és elmosolyodott, majd megfogta a kezem, és felszálltunk a buszra.

    Amint felértünk, leültünk egymás mellé, majd Niall  az ajkát az enyéimre érintette, és megcsókolt. Ezután

a buszúton, végig beszélgettünk, majd leszálltunk a buszról, és bementünk a suliba.

 

 

       Bennt, neki dőltem egy falnak, majd Niall átfonta a derekamat a kezével, és megcsókolt. És meglepően, olyan módon, hogy kozben alig kaptam levegőt.

      -Niall várj már, nem kapok levegőt. – mondtam neki halkan, nevetve

      -Nem érdekel. Hiányoztál. – mondta Niall nevetve, majd folytatta. Hiányoztam? Hiszen kevesebb, mint 24 órája láttuk egymást. Egyszer csak, hallom ,ahogyan Niall háta mogül, egy tanár szól ránk.:

      - Ugyan már, ne itt falják fel egymást…ez egy iskola. – Szólt ránk Mr. Ryan

Ekkor Niall abbahagyta a fullasztásomat, majd megragadta a kezemet, és kézen fogva sétáltunk el a teremig, ahol az óra lesz.

 

     Mikor vége lett a napnak, kinnt vártam Sarah-ra, ugyanis megbeszéltük, hogy ma együtt toltjuk a napot, elmegyünk vásárolni. Sarah kicsit késett, így még utolsónak osszefutottam Niallal, ahogy kijott a suliból.

 

    -Szia cica. – koszont rám – Sarah-val, most mentek vásárolni?

    -Igen, most.. – mondtam, mikozben átkurcsolta a kezeinket.

    -Helyes. Gondolom majd 600 szatyorral mentek haza. Na jó, szia. – mondta, majd megcsókolt.

    -Hát, persze, szia. – koszontem el tőle, majd látom, ahogy Sarah, felém kozeledik.

 

-Na kész vagy? – kérdezte

-Igen, kész mehetünk. – mondtam neki.

- Okés, gyere ott áll a kocsim. –mondta, majd odamentünk a kocsijához, beszálltunk, és elmentünk a csajos programunkra, ami mint már említettem a vásárlás volt. Miután ott végeztünk Sarah hazavitt, majd ő is hazament.

 

    Gyorsan előkaparásztam a táskámból a kulcsomat, majd bementem az ajtón. Anya, és a tesóim a nappaliban ültek, Apa persze, mint mindig dolgozott..

-Szia kicsim. – koszont rám anya. – Menny fel, oltozz át, valami tűrhetőbe.

- Miért? Hova megyünk? – kérdeztem. Mi az, hogy tűrhetőbe?

- Mi sehova nem megyünk, mások jonnek hozzánk. – jelentette ki anya. Remek. Biztos jott egy új szomszéd, akinek anya megint sütott egy tál sütit, meg valami igen undorító vacsorát. Sebaj..Legalább így hamarabb elmennek.

-Kik? Jajj nee, nehogymár egy új szomszéd. – mondtam kicsit hisztisebben.

- Nem, nem új szomszéd, hanem a te Nonád jon hozzánk. – mondta anya. Jajj de jó. Imádom Nonát. Oh, tényleg, Nona a nagynénim, akit már vagy ezer éve nem láttam. a Világ legjobb nagynénje az én Nonám.

 

     Ezt hallatán, valamilyen oknál fogva, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha most mutatnám be Niallt a családomnak, mint a fiúmat. Bár, én még mindig féltem, hogy Niall nem akar tobbet tőlem, mint barátság…Mondjuk valljuk be…ez egy igen hülye feltételezés, ugyanis a suliban eléggé hát…Tudjátok…

  Ezután felmentem az emeletre, és megvártam, míg az én Nonám megérkezik. 1 órával később, megszólalt a csengő, lerohantam az emeletről. Anya, már épp állt fel a kanapéról, és nyitotta volna, az ajtót, de én megelőztem.:

 

    -Majd én nyitom. – mondtam, mikozben, majdnem felloktem a nagy szaladásban szegény anyát.

    -Jólvan, azért nem kell így rohanni. Nem nyeli el a fold a te Nonádat. – mondta anya, mikozben hátrébb lépett, majd folállásra bíztatta az ocséimet, és a húgomat. Miután kinyitottam az ajtót, megláttam az én Nonámat.

 

 

   - Nona – kiabáltam fel, majd ugrottam Nona olelésre nyújtott kezeibe.

   - Wow, szívem micsoda szívdoglesztő lány lett belőled… - mondta az én Nonám, miután megolelt, és végignézett. Mindig ezzel a mondattal kezdi, akárhányszor találkozunk.

   -Gyere be… - mondtam Nonámnak.

            

              Miután anyáék is egyesével üdvozolték Nonámat, felmentünk a szobámba, mint mindig, majd elkezdtünk beszélgetni, a tipikus csajos dolgokról. Ruhák, smink, Cipők, Barinők, és persze végül, de nem utolsó sorban, a fiúk.. Egy kissé megijedtem, ugyanis mint már említettem, nem voltam teljesen biztos magamban Niallt illetően, ugyanis nem sokára jon a *nagy kérdés*  hogy van e fiúm…

 

      - Szóval? Van valaki célpont? – kérdezte érdeklődve Nonám.

      - Hát omm… - itt felsóhajtottam. – Nincs, senki… - hirtelen nem tudtam, mit csinálni…egy kisangyal, és egy ordog veszekedett bennem….ELMONDJAM? NE MONDJAM? Hisz Nona mindig tartja a titkaimat, és mindig megértően viselkedik, szóval nem tudom, hogy miért reagálok egyáltalán így….De *szerencsémre* Nonám eléggé gyanakvóan pillantott rám.:

 

   -Értem… -mondta.

  -Mi az Nona? – eléggé gyanakvó volt, szerintem rájott..

  -Ne haragudj, de sajnos nem hiszem, hogy igazat mondasz… -mondta, majd oldalra biccentett.

  - Miért nem? – érdeztem kétségbe esve.

  - Koztudottan a rózsák, vízben maximum. 2 hétig bírják, az a rózsa, ami az asztalodon van, még eléggé épp, nagyon úgy tűnik, hogy tegnap, illetőleg tegnapelőtt kaptad…Ezenkívül az udvaron esések nyomai voltak, illetve 2 fajta lábnyom… az egyik ide vezet, a másik a másik irányba, a másik fajta, pedig csak az ellenkező irányba megy…vagyis valaki kiszokott az ablakon, kapott egy szál rózsát, majd visszajott… - a…..teringettét! Nonám túl okos… Most nem tudom, hogy elmondjam e neki. Nem úgy ismerem Nonámat, hogy elkotyogja a szüleimnek, de nem tudom, hogy mit gondoljak, kicsit kétségbe estem, bár eléggé értelmetlen okból, ezzel tisztában vagyok...Miután kicsit elméjülve néztem Nonára, és próbáltam kifogásokat szerezni, kicsúszott a számon.:

   -Oké…Igen, tegnap este elmentem valakivel..De hidd el, nem tortént semmi! Csak idejott, és elmentünk sétálni.. – mondtam kissé hadarva, mikor Nona kozbevágott.:

   -Hé, hé nyugi már, elhiszem, hogy nem tortént semmi… - mondta Nona, mikozben megfogta a kezemet, hogy ne hadonásszak ossze-vissza. Ekkor úgy gondoltam, hogy most már nyugodtan rákérdezhetek.:

   - És…Ugye nem mondod el anyáéknak? – kérdeztem boci szemekkel.

   - Dehogy mondom. Úgy ismersz te engem, hogy mindent kikotyogok, amit csak hallok? – kérdezte nevetve, mikozben vállba bokott. Huh, nagy ko esett le a vállamról.. Vagyis ez már nevezhető sziklának is.. Na jó, most hagyom a hülye favicceket.

 

   Ezután, még egy kicsit beszélgettünk Nonámmal, beavattam a Nialles dolgokba, vagyis, hogy mi volt ma, illetőleg tegnap, majd lementünk a tobbiekhez a nappaliba. Még ott is beszélgettünk egy sort, anyával, Nonával, apuval, majd Nona hazament. Kár… Nagyon jó lett volna, ha még marad egy pár napot, de hát mennie kellett vissza New Yorkba, ugyanis ott dolgozik divattervezőként. Miután Nona már elment, fel akartam menni a szobámba, amikor anya megállított.

 

    - Szóval? – kérdezte anya érdeklődve, mikozben a frissen mosogatott tányérokat torolgette, illetve rakodta vissza  őket a szekrénybe. Mire érti ezt?

    -Szóval mi? – kérdeztem értetlenkedte, majd léptem vissza az első lépcsőfokról.

- Mit beszélgettetek Nonával odafennt? – kérdezte anya.

- Ja, hát semmi külonosről, csak a szokásos, tudod. Csajos dolgok… - mondtam egyszerűen, mikozben anya felé lépkedtem, majd rákonyokoltem a konyhapultra.

- Oh, értem. – mondta anya egyszerűen, majd folytatta a pakolást, torolgetést. Ekkor egy ropke gondolat futott át az agyamon. Mi lenne, ha elmondanám anyának, hogy.. hát.. Niallal elvoltam az éjjel.

 

- Anya, omm…asszem mondanom kéne valamit…-mondtam, mikozben a tarkómat vakartam bizonytalanul.

- Igen? És mégis mit? –mondta háttal fordulva nekem, mikozben a poharas szekrényt csukta be, majd felém fordult, és rátámaszkodott a konyhapultra.

- Hát, omm….én nekem, van valakim, és.. – mondtam, lassan, mikozben még mindig a tarkómat vakartam.

- Komolyan? És ki? – kérdezte anya, majd rákonyokolt a konyhapultra.

- Igen. A neve Niall. Nagyon aranyos, és…Tegnap este, vele voltam. – mondtam  egyszerűen. Anya elmosolyodott, majd meg akart szólalni, de kozbevágtam.:

- NEM, NEM, NEM, ne értsd félre, úgy értem, hogy átjott, és elmentünk sétálni, majd hazahozott, de nem tortént semmi olyasmi, tényleg. –mondtam hadarva, mikozben hevesen hadonásztam. Anya ekkor mégjobban elmosolyodott.

- Oké, oké elhiszem.. de ha tortént is volna, nem faggatnálak a te dolgod. Persze, ha szeretnéd mondd el, hisz tudod, bennem megbízhatsz. – mondta, majd arcot puszilt, és felment az emeletre, a szobájába. WOW… azt hittem nehezebb lesz ezt elmondani, de asszem egy kisseb félreértéssel megúsztam. Sőt.. anya még mosolygott is, szóval nem nagyon akart büntit adni, amiért kiszoktem..nem mintha úgy adtam volna elő, hogy kiszoktem..

 

    Ezután, én is felmentem az emeletre, bementem a szobámba, majd nekiálltam gépezni. Nagyban nyomom a beszélgetést Sarah-val, és Mac-el, amikor megcsorren a telefonom. Niall hívott. Gyorsan felvettem.:

 

   - Igen? – vettem fel a telefont.

   - Szia Cat. Hogy vagy? – kérdezte bájos hangján, a telefonba.

   - Megvagyok, koszi. Amúgy..Ma elmondtam anyának, hogy tegnap este együtt  voltunk és…hogy most együtt vagyunk. – mondtam neki, kicsit félve a reakciójától.

   - Tessék? – mondta csodálkozó hangon a telefonba. Jajj ne…most teljesen elcsesztem mindent..

   - Talán baj? – mondtam neki félős hangon.

  - Bocs, de most asszem mennem kell…szia… - koszont el, majd lerakta a telefont. Még elkoszonni sem tudtam…

 

 

   Remek…Gratulálok Chrissy elszúrtad az esélyedet…Ezt már tanítani kéne..

Miután még ültem egy kicsit a székemben, lehajtottam a LapTopom képernyőjét, elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd lefeküdtem.

  Másnap reggel, még annyira sem votl kedvem felkelni, mint ahogy hétfőn reggelenként szoktam..Teljesen osszezuhantam. Nagyon szeretem Niallt, és csak így elveszítem? Most tuti pikkel rám, mert rogton kikotyogtam anyának.

 

   Felkeltem az ágyból, leütottem az ébresztőórámat, majd felvettem a mamuszomat, és a kontosomet. Lementem reggelizni, elintéztem a reggeli dolgaimat, majd kiindultam az ajtón. Nagyon féltem, hogy szembetalálom magam a megállóban Niallal. Mikor a megállóba értem, Niallt sehol sem láttam. Valahogy megnyugtatott, hogy nem kell vele találkoznom most, de kozben nagyon bántott is, hogy nem tudom vele megbeszélni a dolgokat…Mikor megérkezett a busz, flszálltam rá, majd mikor beért a suliba, leszálltam. Itt is korbenéztem, hátha meglátom a szőke szépfiűt, de nem jártam sikerrel. Bementem a suliba, majd a szekrényemhez siettem. Mikor benyúltam az egyik konyvemért, eszembe jutott, hogy a mai első órám fizika lesz, amin Niall mellett ülok… Kivettem a konyveimet, és a fizika terem felé vettem az irányt, majd bementem. Szerencsémre Niall már ott ült a padon, és valamit írkált, gondolom a háziját.. Odamentem, majd leültem mellé.

    - Szia. – koszont rám.

    - Szia. Hogy- hogy nem busszal jottél? – kérdeztem felé fordulva. Niall egy kicsit sem nézett rám, csak írkált.

    - Korábban keltem, és nem akartam várni rá. – válaszolt egyszerűen.

    - Értem. Amúgy tegnap este a telefonban, hogy-hogy ennyire sietned kellett? – kérdeztem. WOW Chrissy, gratulálok, ennél érdekesebb témát keresve sem találtál volna.

    - Anyám hívott, hogy segítsek neki. – mondta, majd megpillantotta az ajtón bejovő Mr. Ryan-t, majd lerakta a cerkát.

   - Jó reggelt, osztály!-koszont nekunk Mr. Ryan, majd elkezdett magyarázni.

   - Niall… figyelj, tudom, hogy elszúrtam mindent, nagyon sajnálom. – suttogtam neki. Niall ezt hallva felnézett rám, majd értetlenül felhúzta a szemoldokét.

   - Mi? Ezt meg, hogy érted? – kérdezte suttogva, értetlenül. Mi az, hogy nem érti?

   - Amiért elmondtam anyának, hogy…tudod….. együtt vagyunk.. És tegnap este, amikor ezt elmondtam neked, nagyon sietős volt neked.. – mondtam, egy picit elvorosodve, majd a füzetemre pillantottam zavarba ejtve. Niall elmosolyodott, majd a pad alatt megkereste a kezemet, és osszekurcsolta a sajátjával. MIVAN?? Szóval, nem dühos rám, se semmi? Komolyan, ez teljesen rám vall…mindent túlreagálok, és pánikba esek, de a végén kiderül, hogy semmi az ég világon nem tortént, csak én vagyok rohadt hülye.

 

  Ezt érezve,  mégjobban elvorosodtem, és elmosolyodtam. Mikor vége lett az órának, kimentünk a teremből, és Niall megállított.:

 

   - Hé, Cat, várj… - mondta, majd visszahúzott, és megcsókolt.

   - Mi az? – kérdeztem 2 csók kozott, mikor Niall megszakította csókunkat.

   - Tegnap, azért tettem le olyan gyorsdan a telefont mert… - szakadt félbe mondata.

   - Mert? – kérdeztem.

   - Mert kicsit beparáztam.. nekem még nem volt ilyen gyonyorű barátnőm, mint te, Cat, és… - ilyenkor újra megcsókoltam.

  - Tudod…. egyszer mindent el kell kezdeni.. – csókoltam meg újra.

Tegnap volt az egész hercegnősdi dolog, hogy Niall az ablakom alatt várt egy szál rózsával a kezében. Anyáék semmit nem tudnak az egészről, és nem is szándékozok nekik elmondani semmit. Meg kell, hogy mondjam, eléggé aggódtam, hogy akárki is észrevesz, aki ismer valamelyikünket, és esetleg valahogy anyáék fülébe jut, de most már valahogy nem annyira érdekel… Orültem a tegnap estén torténteknek. Álmaim pasijával toltottem, amit soha nem gondoltam volna…Miután visszasurrantam a házba, gyorsan felszaladtam az emeletre a szobámba, és senkinek nem meséltem semmit. Visszaoltoztem pizsamára, és lefeküdtem aludni.

 

    Másnap reggel, ismét az ébresztőóra, igen irritáló hangjára keltem fel. Lementem reggelizni, és utána elintéztem a reggeli dolgaimat, mint feloltozni, zuhanyozni, mosakodni, fogat mosni, és elindultam a buszmegállóba. Ahogy kiléptem az ajtón, megláttam Mac-et, ahogy a lépcsőnkon ücsorog, hátán a hátizsákja, és a telefonját nyomkodja.

   -Szia. – mondta Mac, mikozben felállt a lépcsőről, majd megolelt.

  - Szia. – mondtam értelenül. – Mit keresel itt?

  -EZT MEG HOGY ÉRTSEM?? – tipikus…Mac mindig mindenen konnyen hiszti rohamot kap, ha nincs is koze a dolognak, a gúnyolódáshoz….

 -Úgy értem, miért jottél elém?

- Ja értem… - mondta Mac, és felmosolyodott.

-Szóval? – kérdeztem, érdeklődve

-Mi az? – kérdezte Mac értetlenül…Hát igen..Mac cuki meg minden, de néha kicsit értetlen… de attól még nagyon szeretem

- Miért jottél elém?

- Óh, tényleg…csak látni akartalak..Nagyon rég beszéltünk… - Hát igen, elég régen…ropke 24 órával ezelőtt…

- Mac, nagyon kedves vagy, de nekem mennem kell a…

-Ki volt az a fiú? – vágott bele a szavamba, és kérdezte hadarva.

-Milyen fiú? –kérdeztem tőle. A francba…Mac látott minket éjjel?

-Tudod, akivel tegnap éjje…. – ekkor befogtam a száját, és arrébb vonszoltam a házunktól.

- Figyelj Mac…az a fiú, egy nagyon aranyos srác, és igen tegnap éjjel elmentem vele sétálni, de semmi tobb nem tortént… -mondtam – És kérlek Mac….erről ne beszélj senkinek oké?

-Persze, persze, na és? ki volt az a srác? – mosolyodott el

- … - elmosolyodtam – Niall… - mondtam, pimaszul kuncogva, mire ő is elnevette magát. Tudta, hogy ki az, mivel néha-néha együtt mennek haza busszal.

-Ohh, jon a buszom mennem kell. – mondtam neki mosolyogva, megoleltem, majd a buszmegálló fele vettem az irányt. Amikor odaértem, a szememmel keresgéltem Niallt, hogy merre van, és meg is találtam. A tomeg másik felén volt,és ahogy láttam, ő is engem keresgélt, de ő még nem hiszem, hogy rámtalált..Ezért óvatosan át somfordáltam a háta mogé, és megijesztettem.:

 

    - Bú.-. ijesztettem meg, de ahogy láttam, ő nem igazán ijedt meg. Ezután megfordult, és elmosolyodott, majd megfogta a kezem, és felszálltunk a buszra.

    Amint felértünk, leültünk egymás mellé, majd Niall  az ajkát az enyéimre érintette, és megcsókolt. Ezután

a buszúton, végig beszélgettünk, majd leszálltunk a buszról, és bementünk a suliba.

 

 

       Bennt, neki dőltem egy falnak, majd Niall átfonta a derekamat a kezével, és megcsókolt. És meglepően, olyan módon, hogy kozben alig kaptam levegőt.

      -Niall várj már, nem kapok levegőt. – mondtam neki halkan, nevetve

      -Nem érdekel. Hiányoztál. – mondta Niall nevetve, majd folytatta. Hiányoztam? Hiszen kevesebb, mint 24 órája láttuk egymást. Egyszer csak, hallom ,ahogyan Niall háta mogül, egy tanár szól ránk.:

      - Ugyan már, ne itt falják fel egymást…ez egy iskola. – Szólt ránk Mr. Ryan

Ekkor Niall abbahagyta a fullasztásomat, majd megragadta a kezemet, és kézen fogva sétáltunk el a teremig, ahol az óra lesz.

 

     Mikor vége lett a napnak, kinnt vártam Sarah-ra, ugyanis megbeszéltük, hogy ma együtt toltjuk a napot, elmegyünk vásárolni. Sarah kicsit késett, így még utolsónak osszefutottam Niallal, ahogy kijott a suliból.

 

    -Szia cica. – koszont rám – Sarah-val, most mentek vásárolni?

    -Igen, most.. – mondtam, mikozben átkurcsolta a kezeinket.

    -Helyes. Gondolom majd 600 szatyorral mentek haza. Na jó, szia. – mondta, majd megcsókolt.

    -Hát, persze, szia. – koszontem el tőle, majd látom, ahogy Sarah, felém kozeledik.

 

-Na kész vagy? – kérdezte

-Igen, kész mehetünk. – mondtam neki.

- Okés, gyere ott áll a kocsim. –mondta, majd odamentünk a kocsijához, beszálltunk, és elmentünk a csajos programunkra, ami mint már említettem a vásárlás volt. Miután ott végeztünk Sarah hazavitt, majd ő is hazament.

 

    Gyorsan előkaparásztam a táskámból a kulcsomat, majd bementem az ajtón. Anya, és a tesóim a nappaliban ültek, Apa persze, mint mindig dolgozott..

-Szia kicsim. – koszont rám anya. – Menny fel, oltozz át, valami tűrhetőbe.

- Miért? Hova megyünk? – kérdeztem. Mi az, hogy tűrhetőbe?

- Mi sehova nem megyünk, mások jonnek hozzánk. – jelentette ki anya. Remek. Biztos jott egy új szomszéd, akinek anya megint sütott egy tál sütit, meg valami igen undorító vacsorát. Sebaj..Legalább így hamarabb elmennek.

-Kik? Jajj nee, nehogymár egy új szomszéd. – mondtam kicsit hisztisebben.

- Nem, nem új szomszéd, hanem a te Nonád jon hozzánk. – mondta anya. Jajj de jó. Imádom Nonát. Oh, tényleg, Nona a nagynénim, akit már vagy ezer éve nem láttam. a Világ legjobb nagynénje az én Nonám.

 

     Ezt hallatán, valamilyen oknál fogva, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha most mutatnám be Niallt a családomnak, mint a fiúmat. Bár, én még mindig féltem, hogy Niall nem akar tobbet tőlem, mint barátság…Mondjuk valljuk be…ez egy igen hülye feltételezés, ugyanis a suliban eléggé hát…Tudjátok…

  Ezután felmentem az emeletre, és megvártam, míg az én Nonám megérkezik. 1 órával később, megszólalt a csengő, lerohantam az emeletről. Anya, már épp állt fel a kanapéról, és nyitotta volna, az ajtót, de én megelőztem.:

 

    -Majd én nyitom. – mondtam, mikozben, majdnem felloktem a nagy szaladásban szegény anyát.

    -Jólvan, azért nem kell így rohanni. Nem nyeli el a fold a te Nonádat. – mondta anya, mikozben hátrébb lépett, majd folállásra bíztatta az ocséimet, és a húgomat. Miután kinyitottam az ajtót, megláttam az én Nonámat.

 

 

   - Nona – kiabáltam fel, majd ugrottam Nona olelésre nyújtott kezeibe.

   - Wow, szívem micsoda szívdoglesztő lány lett belőled… - mondta az én Nonám, miután megolelt, és végignézett. Mindig ezzel a mondattal kezdi, akárhányszor találkozunk.

   -Gyere be… - mondtam Nonámnak.

            

              Miután anyáék is egyesével üdvozolték Nonámat, felmentünk a szobámba, mint mindig, majd elkezdtünk beszélgetni, a tipikus csajos dolgokról. Ruhák, smink, Cipők, Barinők, és persze végül, de nem utolsó sorban, a fiúk.. Egy kissé megijedtem, ugyanis mint már említettem, nem voltam teljesen biztos magamban Niallt illetően, ugyanis nem sokára jon a *nagy kérdés*  hogy van e fiúm…

 

      - Szóval? Van valaki célpont? – kérdezte érdeklődve Nonám.

      - Hát omm… - itt felsóhajtottam. – Nincs, senki… - hirtelen nem tudtam, mit csinálni…egy kisangyal, és egy ordog veszekedett bennem….ELMONDJAM? NE MONDJAM? Hisz Nona mindig tartja a titkaimat, és mindig megértően viselkedik, szóval nem tudom, hogy miért reagálok egyáltalán így….De *szerencsémre* Nonám eléggé gyanakvóan pillantott rám.:

 

   -Értem… -mondta.

  -Mi az Nona? – eléggé gyanakvó volt, szerintem rájott..

  -Ne haragudj, de sajnos nem hiszem, hogy igazat mondasz… -mondta, majd oldalra biccentett.

  - Miért nem? – érdeztem kétségbe esve.

  - Koztudottan a rózsák, vízben maximum. 2 hétig bírják, az a rózsa, ami az asztalodon van, még eléggé épp, nagyon úgy tűnik, hogy tegnap, illetőleg tegnapelőtt kaptad…Ezenkívül az udvaron esések nyomai voltak, illetve 2 fajta lábnyom… az egyik ide vezet, a másik a másik irányba, a másik fajta, pedig csak az ellenkező irányba megy…vagyis valaki kiszokott az ablakon, kapott egy szál rózsát, majd visszajott… - a…..teringettét! Nonám túl okos… Most nem tudom, hogy elmondjam e neki. Nem úgy ismerem Nonámat, hogy elkotyogja a szüleimnek, de nem tudom, hogy mit gondoljak, kicsit kétségbe estem, bár eléggé értelmetlen okból, ezzel tisztában vagyok...Miután kicsit elméjülve néztem Nonára, és próbáltam kifogásokat szerezni, kicsúszott a számon.:

   -Oké…Igen, tegnap este elmentem valakivel..De hidd el, nem tortént semmi! Csak idejott, és elmentünk sétálni.. – mondtam kissé hadarva, mikor Nona kozbevágott.:

   -Hé, hé nyugi már, elhiszem, hogy nem tortént semmi… - mondta Nona, mikozben megfogta a kezemet, hogy ne hadonásszak ossze-vissza. Ekkor úgy gondoltam, hogy most már nyugodtan rákérdezhetek.:

   - És…Ugye nem mondod el anyáéknak? – kérdeztem boci szemekkel.

   - Dehogy mondom. Úgy ismersz te engem, hogy mindent kikotyogok, amit csak hallok? – kérdezte nevetve, mikozben vállba bokott. Huh, nagy ko esett le a vállamról.. Vagyis ez már nevezhető sziklának is.. Na jó, most hagyom a hülye favicceket.

 

   Ezután, még egy kicsit beszélgettünk Nonámmal, beavattam a Nialles dolgokba, vagyis, hogy mi volt ma, illetőleg tegnap, majd lementünk a tobbiekhez a nappaliba. Még ott is beszélgettünk egy sort, anyával, Nonával, apuval, majd Nona hazament. Kár… Nagyon jó lett volna, ha még marad egy pár napot, de hát mennie kellett vissza New Yorkba, ugyanis ott dolgozik divattervezőként. Miután Nona már elment, fel akartam menni a szobámba, amikor anya megállított.

 

    - Szóval? – kérdezte anya érdeklődve, mikozben a frissen mosogatott tányérokat torolgette, illetve rakodta vissza  őket a szekrénybe. Mire érti ezt?

    -Szóval mi? – kérdeztem értetlenkedte, majd léptem vissza az első lépcsőfokról.

- Mit beszélgettetek Nonával odafennt? – kérdezte anya.

- Ja, hát semmi külonosről, csak a szokásos, tudod. Csajos dolgok… - mondtam egyszerűen, mikozben anya felé lépkedtem, majd rákonyokoltem a konyhapultra.

- Oh, értem. – mondta anya egyszerűen, majd folytatta a pakolást, torolgetést. Ekkor egy ropke gondolat futott át az agyamon. Mi lenne, ha elmondanám anyának, hogy.. hát.. Niallal elvoltam az éjjel.

 

- Anya, omm…asszem mondanom kéne valamit…-mondtam, mikozben a tarkómat vakartam bizonytalanul.

- Igen? És mégis mit? –mondta háttal fordulva nekem, mikozben a poharas szekrényt csukta be, majd felém fordult, és rátámaszkodott a konyhapultra.

- Hát, omm….én nekem, van valakim, és.. – mondtam, lassan, mikozben még mindig a tarkómat vakartam.

- Komolyan? És ki? – kérdezte anya, majd rákonyokolt a konyhapultra.

- Igen. A neve Niall. Nagyon aranyos, és…Tegnap este, vele voltam. – mondtam  egyszerűen. Anya elmosolyodott, majd meg akart szólalni, de kozbevágtam.:

- NEM, NEM, NEM, ne értsd félre, úgy értem, hogy átjott, és elmentünk sétálni, majd hazahozott, de nem tortént semmi olyasmi, tényleg. –mondtam hadarva, mikozben hevesen hadonásztam. Anya ekkor mégjobban elmosolyodott.

- Oké, oké elhiszem.. de ha tortént is volna, nem faggatnálak a te dolgod. Persze, ha szeretnéd mondd el, hisz tudod, bennem megbízhatsz. – mondta, majd arcot puszilt, és felment az emeletre, a szobájába. WOW… azt hittem nehezebb lesz ezt elmondani, de asszem egy kisseb félreértéssel megúsztam. Sőt.. anya még mosolygott is, szóval nem nagyon akart büntit adni, amiért kiszoktem..nem mintha úgy adtam volna elő, hogy kiszoktem..

 

    Ezután, én is felmentem az emeletre, bementem a szobámba, majd nekiálltam gépezni. Nagyban nyomom a beszélgetést Sarah-val, és Mac-el, amikor megcsorren a telefonom. Niall hívott. Gyorsan felvettem.:

 

   - Igen? – vettem fel a telefont.

   - Szia Cat. Hogy vagy? – kérdezte bájos hangján, a telefonba.

   - Megvagyok, koszi. Amúgy..Ma elmondtam anyának, hogy tegnap este együtt  voltunk és…hogy most együtt vagyunk. – mondtam neki, kicsit félve a reakciójától.

   - Tessék? – mondta csodálkozó hangon a telefonba. Jajj ne…most teljesen elcsesztem mindent..

   - Talán baj? – mondtam neki félős hangon.

  - Bocs, de most asszem mennem kell…szia… - koszont el, majd lerakta a telefont. Még elkoszonni sem tudtam…

 

 

   Remek…Gratulálok Chrissy elszúrtad az esélyedet…Ezt már tanítani kéne..

Miután még ültem egy kicsit a székemben, lehajtottam a LapTopom képernyőjét, elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd lefeküdtem.

  Másnap reggel, még annyira sem votl kedvem felkelni, mint ahogy hétfőn reggelenként szoktam..Teljesen osszezuhantam. Nagyon szeretem Niallt, és csak így elveszítem? Most tuti pikkel rám, mert rogton kikotyogtam anyának.

 

   Felkeltem az ágyból, leütottem az ébresztőórámat, majd felvettem a mamuszomat, és a kontosomet. Lementem reggelizni, elintéztem a reggeli dolgaimat, majd kiindultam az ajtón. Nagyon féltem, hogy szembetalálom magam a megállóban Niallal. Mikor a megállóba értem, Niallt sehol sem láttam. Valahogy megnyugtatott, hogy nem kell vele találkoznom most, de kozben nagyon bántott is, hogy nem tudom vele megbeszélni a dolgokat…Mikor megérkezett a busz, flszálltam rá, majd mikor beért a suliba, leszálltam. Itt is korbenéztem, hátha meglátom a szőke szépfiűt, de nem jártam sikerrel. Bementem a suliba, majd a szekrényemhez siettem. Mikor benyúltam az egyik konyvemért, eszembe jutott, hogy a mai első órám fizika lesz, amin Niall mellett ülok… Kivettem a konyveimet, és a fizika terem felé vettem az irányt, majd bementem. Szerencsémre Niall már ott ült a padon, és valamit írkált, gondolom a háziját.. Odamentem, majd leültem mellé.

    - Szia. – koszont rám.

    - Szia. Hogy- hogy nem busszal jottél? – kérdeztem felé fordulva. Niall egy kicsit sem nézett rám, csak írkált.

    - Korábban keltem, és nem akartam várni rá. – válaszolt egyszerűen.

    - Értem. Amúgy tegnap este a telefonban, hogy-hogy ennyire sietned kellett? – kérdeztem. WOW Chrissy, gratulálok, ennél érdekesebb témát keresve sem találtál volna.

    - Anyám hívott, hogy segítsek neki. – mondta, majd megpillantotta az ajtón bejovő Mr. Ryan-t, majd lerakta a cerkát.

   - Jó reggelt, osztály!-koszont nekunk Mr. Ryan, majd elkezdett magyarázni.

   - Niall… figyelj, tudom, hogy elszúrtam mindent, nagyon sajnálom. – suttogtam neki. Niall ezt hallva felnézett rám, majd értetlenül felhúzta a szemoldokét.

   - Mi? Ezt meg, hogy érted? – kérdezte suttogva, értetlenül. Mi az, hogy nem érti?

   - Amiért elmondtam anyának, hogy…tudod….. együtt vagyunk.. És tegnap este, amikor ezt elmondtam neked, nagyon sietős volt neked.. – mondtam, egy picit elvorosodve, majd a füzetemre pillantottam zavarba ejtve. Niall elmosolyodott, majd a pad alatt megkereste a kezemet, és osszekurcsolta a sajátjával. MIVAN?? Szóval, nem dühos rám, se semmi? Komolyan, ez teljesen rám vall…mindent túlreagálok, és pánikba esek, de a végén kiderül, hogy semmi az ég világon nem tortént, csak én vagyok rohadt hülye.

 

  Ezt érezve,  mégjobban elvorosodtem, és elmosolyodtam. Mikor vége lett az órának, kimentünk a teremből, és Niall megállított.:

 

   - Hé, Cat, várj… - mondta, majd visszahúzott, és megcsókolt.

   - Mi az? – kérdeztem 2 csók kozott, mikor Niall megszakította csókunkat.

   - Tegnap, azért tettem le olyan gyorsdan a telefont mert… - szakadt félbe mondata.

   - Mert? – kérdeztem.

   - Mert kicsit beparáztam.. nekem még nem volt ilyen gyonyorű barátnőm, mint te, Cat, és… - ilyenkor újra megcsókoltam.

  - Tudod…. egyszer mindent el kell kezdeni.. – csókoltam meg újra.

 

 

Kérj te is rovidsztorikat, vagy +18-as torténeteket. Erről, hosszabban az *Elérhetőségeim* fülecskében olvashatsz:} xoxo.

 

Oldal: II. fejezet.- Egyszer mindent el kell kezdeni...
Helloka:} - © 2008 - 2024 - onedireectionblogs.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat